Nehéz lenne pár sorban összegezni mindazt, ami történt velem, mindazt amit kaptam ebben a tevékenységben, az ott létben.
Nagyobb városból elmenni egy kisebb faluban nem volt egyszerű váltás, pedig én magam is nagy faluban nőttem fel, amit kis városnak hívnak:)
Az első pár hét és hónapok egy kis küzdelemmel és ismerkedéssel telt el. Küzdelem a döntés ellen. Első napokban úgy gondoltam és úgy éreztem nem volt jó döntés ott hagynom mindent ezért az időszakért, elutasítás volt bennem, hogy pontosan magyarországra nem akartam jönni, de valamiért még is így tőrtént. És nem véletlenül. Szabad voltam a döntésben, és igent montam a kihívásra. Most látom és tudom, hogy volt értelme, megérte, jó döntés volt.
Megismertem az órszágnak egy másik régióját, egy másik közösséget. A sztereotipiák elvonultak, és az önmagamról alkotott képem megváltozott.
Az önkéntesség számomra nem szakmai képzés volt, hanem személyiség fejlesztő képzés, egy kirándulás, egy élettúra, térkép és előre meghatározott cél nélkül.
Kalandor voltam e 10 hónap alatt.
És egyszer csak elindult a változás...nem a környezetemtől vártam, hanem én magam alakítottam. Volt amikor tudatosan is figyeltem rá....
Ennek az útnak meg van a szépsége, megvannak a rútságai is.
És csak is az én döntésem, hogy mi az amit megtartok és magammal viszek.
Köszönöm a lehetőséget, az embereket, a környezetet. Hálás vagyok mindenért és mindenkiért.
Áldott Békés Boldog Új Esztendőt sok mosollyal, örömmel, erővel és bölcseséggel!
Találkozhatunk még...:)
Köszönettel
ex-EVS önkéntes
Lőrincz Beáta
(most már Marosvásárhelyről)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése